A hangyák társadalmában a királynőket tekintik az emberek a boly eszének, egy valódi uralkodónak, aki dolgozok s katonák seregeinek parancsol. Valójában nemhogy szava nincs a boly életében, de szellemileg sincs a csúcson, finoman fogalmazva...

*****

     A hangyák bolyokba szerveződött, kasztosodott társadalmában kétségtelenül fontos szerep jut a királynőnek, ám ez a szerep valójában megalázóan lealacsonyítónak tűnhet emberi szemmel s mércével nézve. Hogy pontosan el tudjuk ezt képzelni, gondoljuk el a következőt: Adott egy ország, ahol az uralkodónak nincs szava az ország életében, csak az őt szolgáló gyermekeinek, ráadásul szellemileg satnya, hogy csak enni tud meg még több gyermeknek életet adni, míg meg nem hal. Nem éppen uralkodói sors, igaz-e? Pedig a hangyák társadalmában pont ilyen a királynő élete, egyszerűen ennyi s kész. De lássuk sorban s  bővebben, rendben?
     Minden királynő életében egyszer párzik, aztán utána 8-10 vagy akár 30 éven keresztül csak pujákat potyogtat bambán egy távoli, sötét lyukban. Hogy lerakott petéiből mi kel ki, az azon múlik, megtermékenyített petéről van-e szó avagy sem. Minden megtermékenyített petéből nőstény hangyák kelnek, a meg nem termékenyítettekből pedig hímek. Minden kikelt nőstény kifejlet petefészekkel bír, ám a boly hormonális szabályozása meddő szolgasorsa kárhoztatja őket, ők lesznek a munkások s a katonák. A lárvák egy részét direkt több élelemmel látják el, hogy azok nagyobb katonákká fejlődjenek, a többiből kisebb dolgozók lesznek. Azonban időről-időre bizonyos lárvákat igen speciális étrenddel kényeztetnek el, s ezekből fejlődnek a jövőbeni királynők, vagyis a potenciális királynők speciális táplálásuknak köszönhetően emelkednek az "uralkodó" osztályba, s mint a ritka hímeknek, nekik sem kell a bolyban dolgozniuk. Az anyai bolyban, ami fontos!
     Amikor a királynő-jelöltek sikeresen túlestek a párzáson (hogy erre a bolyban vagy azon kívül kerül sor, az sok mindentől függ, most nem megyünk ebbe bele!), akkor három lehetőség áll nyitva előttük, miután elhagyják szárnyaikat. Amikor a szárnyaikat elhagyják, agyuk egy része egyszerűen elsorvad, mivel már nincs rá szüksége az ifjú királynőknek. Ekkor vagy saját boly alapítanak, vagy másik bolyba kéredzkednek be (sokszor a saját szülőbolyukban maradnak) vagy átveszik az uralmat egy már létező boly felett az ott regnáló királynő meggyilkolásával. Ez útóbbi nagyon emberi, viszont veszélyes, bár tény, hogy egy kész kolónia nagy segítség a saját boly megalapozásához. Ekkor ugyanis nem neki kell az első petéit felnevelni, hanem a meghódított boly tagjai teszik ezt meg, s mikor ők kihalnak már csak a hatalmat elbitorló királynő szolgái maradnak ott.
     Ha bekéredzkednek egy már meglévő bolyba akkor lehet, hogy nem fogadják ott be őket, hanem megölik. Ha befogadtatnak, akkor szintén megkapják a könnyű kezdéshez szükséges kezdőtőkét s szolgákat. Ha otthon maradnak, ez még könnyebb, ilyenkor ugyanis nem kell elutasítástól tartaniuk. Ha maguk alapítanak új bolyt, akkor az első generációt bizony a királynőnek magának kell ellátnia s felnevelnie, ami strapás gürcölés ráadásul egy apró hiba vagy szerencsétlenség a boly pusztulását eredményezheti. De bármelyik megoldást is válassza az ifjú királynő, első gyermekeinek felnővése drámai változást hoznak az életében!
     A szárnyak elhagyása során a királynők agyának egy része elsorvad, mivel többé semmi szüksége nincs az adott agyterületre, viszont a felszívódáskor keletkező tápanyagok segítenek neki változni, hogy peterakó-gépezetté válhasson. Amíg az első gyermekei nem nőnek fel, ez a változás nem olyan látványos, mivel a királynőnek szüksége lehet arra, hogy maga is dolgozzék. Amikor már mások, első felnőtt gyermekei kezdenek gondoskodni róluk, agyuk mégtöbb része sorvad el, s ekkor nő meg igazán a potrohuk. Ettől kezdve csak evésre s peterakásra képesek, agyuk másra alkalmatlanná válik. Szellemileg leépült tojógépek lesznek, nem pedig valódi uralkodók. Döntésképtelenekké válnak.
     Akkor ki dönt a bolyban? A dolgozók s a katonák. Ha költözni kell, ők néznek körül s keresgélnek, ők döntenek az új lakóhelyről, a királynőt aztán csak odaterelik, mint egy bamba marhát. A boly életének döntéseit a szolganép hozza meg, így tulajdonképpen egyfajta demokráciában élnek. S életük két harmadát ők is mind a boly mélyén töltik, mert a hangya-karrier csúcsa a fészekből való kijutás. Hogyan? Minden hangya, dolgozók s katonák egyaránt, dajkaként kezdik, addig, amíg fel nem nevelik a következő generációt, mely átveszi tőlük ezt a feladatkört. Ezután a bolyon belül szorgoskodnak, elvégzik az éppen általuk fellelt feladatokat. Bizony, ők maguk keresik a munkákat s azokat el is végzik. Csak életük utolsó harmadában szabadulhatnak ki a bolyból, így minden hangya, amit látunk, már tisztes kort megélt, ha a szabadba kijuthatott. Bizony, egy dolgozó vagy katona is elélhet 8-14 hónapig fajtól függően!
     S bár még sokat lehetne a hangyákról beszélni, például, hogy mindnek saját, személyes ízlése s preferenciái vannak, de most itt jobb, ha mégis befejezzük. Egy könyvet is meg lehetne ezzel tölteni, s azzal, mennyire nem ismerik az emberek a hangyákat valójában. Ennyi is elég volt, hogy a legtöbben ráeszméljenek, mennyire is rosszul tudták ezt vagy azt a kis bolylakókról...