|
Maghasadás és fúzió2024.04.27. 08:30, hrlfg
avagy mi a tök is a kettő?
Valószínűleg már mindenki hallotta a maghasadás és fúzió szavakat. Remekül hangzanak, a jövőt ígérik, hídat egy új világba is talán... De valóban olyan egyértelmű, hogyan működnek és mi ezt hogyan tudjuk felhasználni?
*****
A MAGHASADÁS az atomok hasítása, általában U-235 izotóp-é az erőművekben. Alapjában adott egy U-235 nukleusz, ami ugyebár viszonylag stabil, s ezt bombázzuk meg neutron-nal, hogy U-236 izotópot kapjunk, ami nagyon instabil ezért gyorsan lebomlik könnyebb elemekre, amilyenek a kripton-92 és a bárium-141, plusz kapunk még 3 szabad neutron-t és néhány gamma-sugarat (nagy energiájú fotonok). Gondolom mindenkinek feltűnt valami fontos: mind a 236 protonunk és neutronunk megmaradt a maghasadás termékeként, azonban gamma-sugarak is keletkeztek... Varázslat?! Aligha. Az elterjedt téveszmével ellentétben a maghasadás során nem a részecskék reakciója eredményezi a felszabadult energiát, HANEM a közöttük lévő kötések! Azon potens erő, mely a nukleuszokat egyben tartja, energia, amely felszabadul a reakció során. Mivel tömeghátrány keletkezik (igen, az energiának kötésként mérhető tömege van) ezért a feleslegként maradó 3 neutron maradék-energiája által hajtva bizony további reakciókat indukál, vagyis további U-235 nukleuszokat talál el, így válik a maghasadás láncreakcióvá. Egy bomba esetében ez nagyon gyors folyamat. Az a rengeteg gamma-sugár ugyanis felhevíti és elpárologtatja az anyagot, növelve annak térfogatát, ami robbanáshoz vezet. Erőművekben a folyamatot lelassítják (gondolom, érthető, miért), hiszen a "kontroll rudak" elnyelik az elszabaduló neutronok egy részét, amik így nem "hasítanak" további U-235 nukleuszokat, a keletkező hő (a gamma-sugarak terméke) felhevíti a vizet, gőzként pedig az energiát szolgáltatja, amit az erőmű tulajdonképpen megtermel. Általában. Létezik germánium-ötvözet, amely a hőt magát képes energiává alakítani, bár ez inkább érdekesség csupán...
További tévelygés, hogy a reaktor leolvadás nukleáris-robbanáshoz vezet, mint amilyen egy bombáé. Érezhetően nem. Nagy általánosságban a "kontroll pálcák" (fűtőrudak, bár ez nem tiszta fogalom) hibája vagy a vízhűtés megszűnése esetén maga a reaktor nem robban fel, nem is nagyon tud. Ehelyett a gyorsan felforró s gőzzé váló víz a hibás, mely nagyarányú térfogat-növekedése következményeként légrobbanást eredményez. Meglepetés, radioaktív gőz-bomba! Nagyon menő és nagyon nem egészséges...
A FUZIÓ általában a maghasadás ellentéte (nem mindig és nem teljesen). Ahelyett, hogy nehéz atomokat próbálunk bontani inkább könnyebb elemeket egyesítünk (hidrogén és helium-izotópok, alapvetően). Két nukleusz (legyen deutérium 1 proton- 1 neutron felállással, és egy trícium 1 proton-2 neutron-nal) több energiával bír a szubatomikus kötéseikben, mint amennyire szükségük lenne, s mikor egyesülnek, a fuzió eredményeképpen ezek a "kötési energiák" lecsökkennek s a felesleg felszabadul nagy hőmérsékletű sugárzás formájában (ez kell nekünk!). Elméletben ez fenntartható, ha neutronnal lítium-6 izotópot hasítunk tríciummá, ami reagál a deutériummal, de túl sok vegyes kombináció lehetséges, melyek nem adnak annyi felszabaduló energiát vagy más nehezebb elemekké alakulnak, mint várnánk, ráadásul idővel a hőmérséklet maga is komoly problémává válik. Mi van? Gondoljatok a csillagokra s rájöttök, ebbe most ne menjünk bele. Manapság már léteznek működő fuziós-reaktorok, azonban a termelt energia egyenlőre éppen csak a folyamat fenntartására elegendő. Ez persze idővel változni fog, fejlődik a technika, elektronika, kohászat, aki akarja, kivárhatja a városokat ellátó fuziós-erőműveket, aki viszon nem tervez előre 50-60 évet, nos, nekik elég érdekes volt remélem ez az egész önmagában is! Nem is beszélve a ma még igen elméleti "szingularitás-technológiáról", ami már inkább az űrutazás kelléke lesz majd, mintsem a "dolgos hétköznapok-é"...
| |